Már jó ideje tervezem, hogy elolvasom a The Perks of Being a Wallflowert (továbbiakban csak Perks.) Mindenképpen angolul szerettem volna megvenni, de egyik könyvesboltban sem találtam meg, a Bookline rendelést pedig csak halogattam, hogy majd úgyis megtalálom ebben vagy ebben a könyvesboltban... Hát nem sikerült. Utána elkezdtem a filmet, de öt perc után abbahagytam, mert ugye mégiscsak először a könyvet szerettem volna elolvasni.

Így, amikor a barátnőm nem olyan régen beszerezte a Perkst magyarul, nem haboztam elkérni tőle, olyan "tökmindegy, a lényeg ugyanaz" alapon. A magyar fordítás tényleg nem a  legjobb, ezt elég sok helyen olvastam korábban, de szerintem ez egyáltalán nem a fordító hibája. Egyszerűen csak teljesen más a magyar és az angol nyelv. Ha leírod angolul szimplán, hogy "we are infinite" az annyira menőnek hangzik, viszont ha próbálod lefordítani és az lesz belőle, hogy "nincsenek korlátaink" az elég fura.

Na mindegy, ugye nem ez a lényeg. Igazából nekem tetszett, legalább fél éve nem olvastam magyarul könyvet. És amúgy hosszú idő után ez volt az első, hogy egyhuzamban 100 oldalt olvastam volna. (Mondjuk éppen a vonaton ültem, és ott elég látványosan tudok szenvedni... talán ez az oka.)

Miután kiolvastam nem sokkal utána a filmet is megnéztem. Furcsa, mert azt hittem, hogy mivel Stephen Chbosky, a könyv írója írta meg a screenplayt, illetve ő is rendezte teljesen hű lesz a film a könyvhöz. Hát nem így lett. De utánaolvastam a dolognak, és igazából Chbosky azt mondta, hogy amikor írta a könyvet, akkor közelebb volt a tinédzserkorhoz, míg most, x évvel később, felnőttként szemlélte az egészet. Szerintem a kettő együtt segít megérteni az egész történetet, és nagyjából kerek egész lesz. De én a Emma Watson, Logan Lerman és Ezra Miller ellenére is a könyvet tartom jobbnak.

Mondjuk fura, hogy a könyvben nem is tűnt fel, hogy Charlie nővérét Candace-nek hívják. És érdemes megnézni a kimaradt jeleneteket is, bár nem értem, hogy miért nem kerültek be végül a filmbe, főleg azt hiányoltam, amikor Charlie elkíséri a nővérét a kórházba.

Csak az kattintson a bővebbenre és olvasson tovább, aki már ismeri a sztorit, tehát olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, ugyanis a cselekmény egyes részeiről is említést teszek.

A történetről pedig annyit mondanék, hogy kicsit magamra ismertem Charlieban. Nem azért, mert molesztáltak volna, vagy pszichiáterhez kellett járnom, esetleg öngyilkossági kísérleteim voltak, egyszerűen csak azért mert nekem is volt egy igen nehéz időszakom. És amikor a prológust olvastam, egyszerűen tudtam, hogy miről ír Charlie.
Teljesen mindegy, hogy min megy át az ember, egyszer úgyis vége lesz, és minden jó lesz (tudom, közhely, de ez így van.) A tinédzserkor amúgyis nehéz, de ha valami tragédia is történik egy tizenéves gyerekkel, akkor sajnos bajok vannak, és segítség kell... És persze ott van még a "több van egy emberben, mint ami kívülről látszik" is. Ja és az is, hogy a barátok milyen fontosak. :)